Egy techbázisos kolléga itt a szerkben tudja, hogy egy tőrőlmetszett autóbuzit viszonylag apró dolgokkal is boldoggá lehet tenni, és szerencsére ez be is ugrott neki, amikor a reggeli közértjárata során kincset látott a pénztárnál.
Amikor a kezembe nyomta ezt kis csinos kockát, először azt hittem, hogy egy átlagosnál alaposabb nagytakarítás során talált rá a legendás Turbó néhány megmaradt darabjára, hiszen a csomagolás pont olyan, mint régen. Látszólag a rágó fejlesztésére se költöttek vagyonokat az utóbbi időben, mert a papírt feltépve régi ismerősként pottyant ki a csíkos kis téglatest. A legutóbbi turbógárgózásom óta kábé 25 év is eltelt már, ezért meglepett az az intenzív fogorvosi fertőtlenítő szag, amit árasztott, nekem olyan tutti fruttiba hajló hangyaírtó élt azt emlékeimben. Az ízvilág már hozta a régi szép időket, kábé öt rágás után már csak nyomokban lehetett érezni azt a jellegzetes beszáradt gyümölcsszörp ízt, egy perc után pedig már csak ízetlen gittként várja, hogy felragassza egy asztal, vagy szék aljára a büdös kölke.
És ami a lényeg: nem egy közönséges cetlin volt csomagolásba rejtett autó, hanem egy matricán! Az enyémben egy nálunk nem kapható Chevrolet Equinox leírása volt, ami nem hiszem, hogy nagy lelkesedéssel tölthet el egy kissrácot, pláne, hogy az a kevés feltűntetett műszaki adat is hemzsegett a hibáktól. A sornégyes motorról például azt állítják, hogy V4-es, ráadásul felcserélték a lóerő és kilowatt adatokat is. Azért valljuk be, nagy kunszt ennyire igénytelenül összetákolni a Turbórágó lényegét jelentő kis adatlapot, ami már csak azért is szomorú, mert annak idején a hasonszőrű cimboráimmal albumba gyűjtöttük az ilyesmit és fejből nyomtuk (a nyilván akkor is elrontott) műszaki paramétereket. Innentől kezdve legalább lesz mire fogni, ha rosszul tudok valamit.
