Még éltemben nem jártam a goodwoodi Festival of Speeden, de mivel idén a 20. jubileumi rendezvényt tartják, úgy gondoltam, most vagy soha. Aki nem tudná mi ez: a világ legnagyobb autós kerti partija Lord March kastélyának kertjében, Londontól körülbelül 60 km-re délnyugati irányba. Nagyjából minden sport- és versenyautó látható itt, ami valaha készült, és egy kicsit is érdeklődésre tarthat számot, a motorsport minden ágából. Idén nem csak a rendezvény jubilál, de itt ünneplik a Porsche 911-es, a McLaren és a Lamborghibi 50. születésnapját is, emellett azt is, hogy a rali-világbajnokság is 40. életévébe lépett.
Az első nap hagyományosan az autógyártóké; mivel Londonban a Brit Autószalont már évek óta nem rendezik meg, a Festival of Speed első napján azóta Moving Motor Show-t tartanak, amely attól mozgó, hogy itt nem csak megtapogatni, de kipróbálni is lehet az autókat. Reggel fél 9-re értem a parkolóba, amely egy egy kilométer széles és két kilométer hosszú füves mező. Ha nem mentem volna be a rendezvényre, akkor sem maradtam volna látnivaló nélkül, ugyanis pont mellettem parkolt le egy Prodrive tuningos kétajtós, McRae-féle utcai Subaru Impreza, a bejáratig tartva láttam még vagy tíz-húsz Ferrarit, több kivett kormánnyal pihenő Super7 replikát, két Jaguar E-Type-ot egymás mellett állva, számtalan Porschét, Ford Focus RS-t, meg persze gyönyörű veteránokat is.
A bejáratnál csak egy kinyomtatott lapot kellett felmutatnom, melyen a sajtóakkreditációm vonalkódja szerepelt, és máris előzékenyen beengedtek, pedig a sajtós passt még fel sem vettem a Media Centerben. Elhitték, hogy nem csaló vagyok, nem kértek igazolványt, útlevelet, semmit. Pedig a Festival of Speed mind a négy napjára már régen elfogyott az összes jegy, biztos vannak, akik trükközéssel akarnak bejutni. Egyébként mellbevágó az a kedvesség, amivel itt találkozik az ember: ha megszólítunk egy ott dolgozót valamelyik standon, azonnal széles mosollyal, és komoly érdeklődéssel fordul felénk, nem akar lerázni, még akkor sem, ha láthatólag nem holnap fogjuk megrendelni az általa képviselt márka új modelljét.
A sajtóközpontot idén a Maserati szponzorálta, ezért a terasz alatt az összes létező Quattroporte generációt kiállították, és a legújabb modellt, az új "négyajtóstól" alig megkülönböztethető, de valamivel kisebb Ghiblit is. Sajnos csak a két újba lehet beülni, pedig a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek szögletes generációi még jobban érdekeltek volna. Amúgy a sajtóközpont szervezése tökéletes: remekül hasít a wifi, hideg üdítők a hűtőkben, a legfrissebb sajtóközlemények a polcokon, segítőkész személyzet a pultok mögött, még arra is ügyeltek, hogy fekete-fehér versenykockás abroszokkal fedjék le az asztalokat.
Az élmények áradata már itt elkezdődött, a szemben lévő sátorban ugyanis épp azt a Toyotát TS030-ast szerelték a francia és japán szakemberek, amely szűk egy hónapja még Le Mans-ban versenyzett. Holnap mozgás közben is látni lehet majd a híres Hill climb pályán, Alex Wurz valószínűleg megközelíti majd vele Nick Heidfeld 1999-ben, az F1-es McLaren MP4/13-assal futott 41,6 másodperces pályacsúcsát. Nekem 45,3 másodperc lett az időm – igaz nem igazi autóval mentem, hanem a Playstation sátorban, a decemberben megjelenő Gran Turismo 6 játék demójában a Batmobile-szerű Nissan Deltawinggel.
Azon már nem is csodálkoztam, hogy pár sorral arrébb a Le Mans-i győztes Audi R18 e-tron Quattro is ott figyelt, amit le sem mostak a diadalmas júniusi győzelem után. Thaiföldön valószínűleg egy kiadós családi vacsorát tudnának készíteni abból a rovarmennyiségből, ami a kocsi fényszóróin és karbon karosszériaelemein lapult szét.
Már sejthetik, hogy aki kicsit is érdeklődik az autósportok iránt, annak ez a hely maga a mennyország. Elég könnyű élménysokkot kapni, a tűző napon az ember nem tudja, hogy napszúrása van-e, vagy tényleg most tapogatott-e meg egy 935-ös "Moby Dick" Porschét egy 1929-es Bugatti Royale és egy Ferrari F40 után, aztán összerázkódik attól a félelmetes hangtól, amit egy tőle két méterre beindított NASCAR autó adott ki magából. Itt fél óra alatt annyi élményt kell befogadni, mint az összes magyar új- és veteránautó kiállításon évek alatt összesen.
Belebotlottam egyik kedvenc Matchboxom, a Ford Supervan egyik késői változatába, a 3-ba is. Az egyik legőrültebb gép itt, kinézetre egy leültetett, szárnyakkal ellátott Transit, de valójában egy 7:8 méretarányú karbonruhás, középmotoros sportkocsi 320-350 lóerős kompresszoros Cosworth V6-os motorral és slick gumikkal…
Sajnos csak délután kaptam észbe, hogy nem próbáltam ki egyetlen új autót sem a "mozgó autószalonon". Gyorsan lesétáltam az erre a célra kialakított indítóhangárba, ahol a beszállások történtek, de csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy már minden időpontot lefoglaltak, még az új Dacia Logan MCV hátsó ülésére sem sikerült bekéredzkednem. Pedig a szimulátor után jó lett volna személyesen is megtapasztalni, milyen a hegyre felvezető aszfaltos pálya. Ma amúgy ritkán kellett füldugó, csak a látogatók által vezetett Ferrari FF-ek és az Audi R8-asoknak volt szép hangja, egyébként többek közt csendes Hyundai kombik és a világpremierjét itt tartó Skoda Octavia RS-ek mentek föl és alá a lelátókkal és szénabálákkal körülvett pályán. Holnap minden megváltozik, versenyautók és motorok lepik majd el az aszfaltcsíkot, és menni fog 2013 három legizgalmasabb autójából kettő: a McLaren P1 és a Porsche 918-as is.
A hivatalos képek galériájához kattintsanak ide.
Gulyás Péter
