Manapság egyre nehezebb autórajongónak lenni, és ebben az a legviccesebb, hogy erről pont az autógyárak tehetnek. Jelen pillanatban is vagyonokat költenek arra, hogy egy régi vágású autóbuzi pont úgy érezze magát egy mai járműben, mint egy zsák krumpli, amit A pontból B-be kell eljuttatni. Igaz, hogy eközben zenét hallgathat a krumpliszsák, telefonálhat, netezhet és kellemes klíma cirógatja, hogy ne csírázzon ki idő előtt, de ez a lényegen nem változtat: minél újabb és drágább egy autó, annál inkább "tehermentesíti” a sofőrt és veszi, pontosabban veheti ki a kezéből az irányítást. A dolog jelenleg úgy áll, hogy a négy keréken guruló terminátorok már köztünk vannak, ha a jogi szabályozás lehetővé tenné, egy-két jelenleg is kapható luxusautónak nem lenne gond a krumpliszsák segítsége nélkül is eljutni a célig.

Ha a dolog üzleti oldalát nézzük, teljesen érthető a fejlődési irány, a fogyasztók, azaz az autóvásárlók többsége egy használati tárgynak tekinti az autót, amellyel tényleg csak A pontból B-be akar eljutni a lehető legkényelmesebben, biztonságosan és erre hajlandó áldozni is. Lássuk be, a nagy többségnek tényleg csak egy négy keréken guruló (persze jól kinéző és márkás) liftre van leginkább szüksége, amibe csak be kell szállni, megnyomni egy gombot, majd kiszállni a célállomáson. Nincs ezzel semmi baj, amíg nem autóbuzi az ember, de ha történetesen úgy maradt, akkor rettegve várja az egygombos vízszintes liftezést, aminek az előszelétől már most is szenved. Tekintsük ezt az időszakot átmenetinek, így talán könnyebb lesz feldolgozni, de azért feszültséglevezetésként összegyűjtöttük azt a tíz legidegesítőbb dolgot, amelyek leginkább irritálnak minket az új autókban.

1. Mintha bunkerekben közlekednénk

Az autógyárak egyre biztonságosabb autókat készítenek, és ennek egyik alapfeltétele a merev és erős karosszéria. Különösen az utascella szilárdsága a fontos, ezért találkozni manapság olyan vastag oszlopokkal, amelyek lehet, hogy hatásosan védenek egy borulás és ütközés esetén, de rengeteget kitakarnak a sofőr látóteréből. Ezért is terjedtek el a parkolóradarok, kamerák, holttér-figyelők, mert már nem lehet "érezni" az autó elejét és hátulját. Egy ma kapható jármű valóságos guruló bunker az elődeihez képest, nem is kérdés, hogy melyikben nagyobb az utasok túlélési esélye, de elég tragikomikus, ha egy baleset amiatt következik be, mert nem látott ki rendesen a sofőr az őt védő fémkupacból.

2. Pótkerék helyett csak egy fura valamit kapunk, ha kapunk

Több oka is van, hogy az új autók csomagtartójában egyre ritkábban találni pótkereket. Egyrészt növeli az autó súlyát és újabban minden leadott kilóért vért izzadnak a fejlesztők, mert a könnyebb autó kevesebbet fogyaszt. Másrészt értékes helyet foglal el a csomagok elől, így egy aprócska defektjavító szettel látványosan növelhető a csomagtartó literszáma. Az új Mercedes A-osztály poggyászterét például már eleve úgy tervezték, hogy teljesen sík az alja, nincs is hely vagy mélyedés egy pótkeréknek, ami még extraként sem rendelhető, míg a BMW defektmentes abroncsokkal oldja meg ezt a problémát. Az új, korszerű gumikkal tényleg ritkábban fordul elő egy defekt (az egyik legnagyobb gumigyár felmérése szerint egy átlagautós tízévente vagy 150 ezer kilométerenként kap defektet) de aki kap egyet, annak garantáltan nem lesz őszinte a mosolya, amikor kerék helyett egy defektjavító szett és mini kompresszor kerül elő egy könyvnyi (gyakran angol nyelvű) kezelési útmutató társaságában. Szóval, ha nem akarjuk az út szélén (némi további balszerencsével sötétben és szakadó esőben) egy gumijavító készlet használatát elsajátítani, inkább győződjünk meg arról, hogy a kiszemelt autóban van (legalább szükség)pótkerék. Bónusz tipp: ha ellenőrizzük a guminyomást, a pótkereket is rendszeresen csekkoljuk, mert egy idő után szépen leereszt és akkor még annyira se megyünk vele, mint egy defektjavító készlettel.

3. Már egy apró koccanást is csak méregdrágán lehet javítani

Csodálatosan néznek ki az új autók a katalógusokban, a szalonokban és a reklámfilmekben, ahogy kihalt szerpentineken suhannak, majd megállnak a tengerparton a lemenő nap fényében. Csakhogy a legtöbben nem egy kihalt szerpentinen használják őket, hanem egy zsúfolt nagyvárosban, ahol nem könnyű elkerülni a fizikai kontaktust. Régebben egy kisebb koccanást gond nélkül meg lehetett úszni, mert volt az autókon egy lökhárító nevű dolog, ami szép lassan lekopott az autókról. Tessék csak megnézni az alábbi képen Európa egyik legnépszerűbb modelljén, hogyan tűnik el nyomtalanul a lökhárító, hogy a helyét egy fényezett elem vegye át, amelynek javítása - már egy kisebb horzsolás esetén is - komoly tétel. Természetesen nem csak a Golf vesztette el az ütközőit, hanem a ma kapható szinte összes személyautó, amelyek többségét már nem is lehet kapni fényezetlen lökhárítókkal. Kedvencünk a szabadidőautónak maszkírozott Audi A6 Allroad legújabb generációja, amelynek oldalán látszólag egy strapabíró, fekete műanyag védőcsík fut végig, csakhogy ezt is lefényezték.

4. Elektromos kézifék

Bátran kijelenthetjük, hogy az autógyárak által mostanában ránk sózott elektromos kütyük egyik legidegesítőbbje. Aki meredek utcában lakik és ilyennel megáldott autója van, az pontosan tisztában van vele, hogy mennyire meg tudja nehezíteni a parkolást. Megértjük, hogy nem könnyű megtanulni a kézifékes elindulást egy emelkedőn, de egy kis gyakorlással sokkal egyszerűbben elboldogulhatunk a hagyományos kézifékkel, mint egy önmagát kioldó automatával. Arról nem is beszélve, hogy az elektronikus kézifék sokkal komplexebb megoldás a hagyományoshoz képest, ami még több hibaforrást jelent az amúgy is egyre bonyolultabb járművekben.

5. Nagy autó, nagy felni

Az autók méretei úgy nőnek a generációváltásokkal, mint a gyorséttermekben az üdítő- és a hamburgerhez adott krumpliadagok. Ezzel amúgy nincs nagy baj, csak az esetek többségében teljesen feleslegesen cipelünk magunkkal egy hatalmas fémtömeget, amit maximum csak a családi nyaralás/síelés egy hete alatt pakolunk tele. A méretes lemezfelületek alatt persze esetlenül mutatnának a kisebb felnik és gumik, ezért ma már egy családi autót is akkora kerekekkel vehetünk meg, amelyeket régen csak sportautókra tettek. Természetesen ezt a trendet is a pénztárcánk bánja, mert minél nagyobb és szélesebb egy abroncs, annál drágább, arról az apróságról nem is beszélve, hogy gyorsabban kopik el, mint egy keskenyebb gumi.

6. Megkerülhetetlen extrák

Akárcsak az éttermek az italokkal, az autógyárak is az extrákkal keresik a legtöbbet, ezért nem véletlen, hogy a kedves vevőt mindig egy jobb felszereltségű kivitel irányába terelik a szalonokban, a "tessék nekem elhinni, ez ár/érték arányban jobban megéri" lózungot hangoztatva. A legszebb az egészben, hogy ez lehet, hogy így is van, de nem változat azon a tényen, hogy óriási árréssel kapjuk meg az extrákat. Amíg régen az volt a kérdés, hogy csak egy sima lyuk legyen a hifi helyén, vagy legyen előkészítés is, most az, hogy milyen rádió legyen: alap, vagy a mélynyomós, sokhangszorós, ne adj' isten a navi képernyőjét is használó DVD-t is olvasó csúcskütyü? Aki nem éri be a gyári hifivel, vagy úgy számolgat, hogy annyi pénzből egy sokkal jobb rendszert is össze tudna hozni, egyre kevesebb mindent tehet, ugyanis az autórádiók ma már a műszerfal szerves részét képezik, a régebbi szabvány rádióméretek teljesen eltűntek. Ettől függetlenül nem szabad feladni, mert egész komoly háttéripar csinál utólag beépíthető extrákat, gyakran a gyárak által kínált portékáknál jobb minőségben és persze olcsóbban.

7. Minden elárasztanak a kisköbcentis turbómotorok

Európában is tombol a downsizing jelenség, ami azt jelenti, hogy a korábban használt nagyobb szívómotorok helyett hasonló vagy még nagyobb teljesítményű, de kisebb lökettérfogatú turbómotorokat erőltetik a gyártók. Ennek a legnagyobb élharcosa a Volkswagen, de szépen felzárkózott a Ford, a Fiat és a PSA-csoport is, és érdekes módon pont a japán márkák tartanak ki a legjobban a szívó benzinesek mellett (Mazda, Honda), míg a Toyota a hibridekben látja a jövőt. A kisebb turbós motorok térnyerésének meglehetősen egyszerű az oka: a hatékonyabb működési elvnek köszönhetően könnyebb vele alacsonyabb fogyasztást elérni. Ez különösen részterhelésnél igaz, aminek azért van nagy jelentősége, mert a hivatalos európai fogyasztásmérő ciklusok pont az ilyenekre vannak kihegyezve. Ezért fordulhat elő, hogy az autó, amely a katalógus szerint beéri 4,2 liter benzinnel 100 kilométeren, a mindennapos használatban ennél a harmadával is többet fogyaszthat átlagosan. Ráadásul a kihegyezett aprócska turbómotorok szintén több hibalehetőséget rejtenek, mert a bonyolultabb működési elven túl sokkal érzékenyebbek a megfelelő karbantartásra is, mint egy hasonló teljesítményű, de nagyobb lökettérfogatú szívómotor.

8. Lassan kihalnak a kézi váltók

A szívómotorok kihalása mellett a kézi váltók agóniája fáj a legjobban egy régi vágású autóbuzinak. Erre a jelenségre a legjobb példa jelenleg a Renault Clio RS, amelynek legújabb generációja már csak és kizárólag automata váltóval kapható, akárcsak a VW Polo GTI vagy a Porsche 911 Turbo. Nem azt mondjuk, hogy ezek az új duplakuplungos váltók ne lennének villámgyorsak és szuperjók, csak a választás és a lehetőség hiánya fáj nekünk, mert nem mindenki kíváncsi az automatika által adott, amúgy tökéletes gázfröccsre.

9. Jönnek az önmagukat vezető autók

Az automata váltók, parkolóasszisztensek, távolságtartó tempomatok, sávtartó asszisztensek és társaik mind, mind egy célt szolgálnak: a kedves vevőnek a lehető legkevesebbet kelljen foglalkoznia a vezetéssel, mert úgy is elront valamit. Sokan nem tudják, de már most is kaphatók olyan autók, amelyek remekül elboldogulnának sofőr nélkül, csupán a jogi szabályozás miatt nem lehet rájuk bízni az irányítást. Amerikában már ez se probléma, Nevada után már több állam is zöld utat adott az önmagukat vezető robotautóknak. A jelenlegi trendek szerint már csak néhány évet kell várni a részben magukat vezető autókra, míg 2020-tól már a teljesen önjáró autók is ott lesznek a szalonokban. Ha ez a korszak eljön, akkor egy autó - azon túl, hogy vízszintesen közlekedik és ülni lehet benne - nem sok mindenben fog különbözni egy lifttől, így nehéz elképzelni, hogy a kissrácok majd autók képeivel fogják kitapétázni a szobáikat.

 10. A most kapható autók nem lesznek megbecsült veteránok

A bélyeggyűjtőkhöz hasonlóan nem lesznek egyszerű helyzetben néhány évtized múlva a veterán autók szerelmesei, mert a mai autók többségének egyszerűen esélye sincs arra, hogy megbecsült klasszikusként porosodjon majd egy gyűjtő garázsában. Sokan puffogtatják, hogy a mai autók "már csak műanyagok" és pusztán arra hivatottak, hogy a garanciaidőn túl nem sokkal a roncstelepen végezzék, ami erős túlzás ugyan, de azért van benne valami. Hamarosan meglepően jó állapotban lévő, vagy legalábbis úgy kinéző autók fognak sorban állni a bontósnál, mert nem éri meg őket egyben tartani. Tessék csak belegondolni, hogy olyan 10-15 év múlva, amikor egy szép őszi reggelen bemondja az unalmast a távolságtartó tempomat radarja, akkor annak megjavítása, pontosabban cseréje nagyobb tétel lesz, mint az autó akkori értéke, és ez csak egy tétel lesz a sok közül, ami időzített bombaként bármikor robbanhat.