Házi autóvásárlási tanácsadónk alaposan felhúzta magát, amikor a hirdetéseket böngészve ráakadt egy korábban általa is megnézett ezüstszínű Skodára, amely néhány nap alatt valahogy megszabadult úgy 130 ezer kilométertől. Tanulságos történet következik.

Forrás: hasznaltauto.hu

Amikor utoljára írtam kilométeróra tekergetésről, nem gondoltam, hogy az élet ilyen hamar fog szolgáltatni egy újabb történetet, ami mindennek mondható, csak unalmasnak nem. Óraállításról értekezni olcsó népszerűséget jelent, belátom, hiszem a témáról mindenkinek van véleménye, sőt, megkockáztatom, hogy így vagy úgy, de szinte minden autóhasználó találkozott már a jelenséggel, legfeljebb nem tud róla. Sokadik sztorit megírni arról, hogy a külföldről származó dízel kombiban szervizkönyv hiánya mellett megharmadolt óraállások a jellemzőek, vagy 10 éves autókban miért elvárás itthon a 130 000 kilométer, netalántán azon keseregni, hogy egy ötödik tulajdonostól származó prémium limuzin gyanúsan olcsón árulva miért jelent az esetek majdnem 100 százalékában valamilyen szintű átverést. Nos, ez nekem is meglehetősen unalmas már.

Tényként kell sajnos elfogadni, hogy szabályozhatják akárhogyan a használt autók piacát törvényi eszközökkel, szankciókkal, bármivel, ez az iparág mindig is tartalmazni fog egy nem elhanyagolható hányadú szürke zónát, ugyanis relatíve alacsony belépési korlát mellett (magyarul viszonylag kevés induló pénzzel) tisztességtelen szándékú "üzletemberek" hamar és jelentős jövedelemhez juthatnak, ez a csábítás pedig újabb és újabb próbálkozókat termel ki. A legjobb tanács, amit tudok adni, az jellemzően az, hogy keressünk addig, amíg nem találunk egy normális történettel rendelkező, itthoni első forgalomba helyezésű, vezetett szervizkönyves autót. Az elmúlt öt évben már felesleges hozzátenni, hogy magánszemélytől valót, hiszen ilyen gyakorlatilag nincs a piacon. Örvendetes tendencia viszont az utóbbi időben, hogy a flottakezelőktől származó, rendszeresen szervizelt autók, melyek számlatörténettel rendelkeznek, megnyugtató biztonsággal tudják pótolni az új autók szerepét. Nyilván nem ugyanaz, de az átlag magyarnak most éppen erre van pénze.

Felvezetésként ennyi. Eddig tartott az elmélet is. Történt ugyanis, hogy egy flottás cégnél leadtak egy teljes flottányi karbantartott, zömében szép állapotú Skodát. Volt közöttük Octavia, meg jó néhány Fabia kombi. A cég lelkiismeretesen hordta szervizbe saját autóit, a bérlő cég láthatóan igyekezett vigyázni az autókra, mindenki megtalálta a számítást, a kocsik lefutották az idejüket, némelyik jelentős, némelyik pedig kevés kilométerrel a háta mögött várta második pályafutásának kezdetét. Saját ügyfeleim is akadtak, akiknek sikerült kiválasztani néhány jó állapotú Ocatviát, de a puttonyos Fabiák is népszerűek voltak, hiszen ötévesen 120 000 kilométer körül jóval másfél millió forint alatt igen takarékos megoldást jelentenek a mindennapi autózáshoz. Természetesen véges számú ilyen autó akadt, pedig lett volna még érdeklődés, de szokás szerint 180-200 000 kilométerrel jellemzően már elriadnak a vásárlók, pedig hangsúlyozottan szép autók voltak - a magyar átlaghoz képest.

Forrás: hasznaltauto.hu

Sajnálkoztam is a cégnél dolgozó alkalmazottnak, hogy nem tudnak még néhány ilyen autót szerezni. A magasabb futású autókat pedig alig alacsonyabb áron adták el, így természetesen nem volt vonzó ajánlat számomra sem a megmaradt autókból válogatni. Ugyan nem értettem, hogy milyen kereskedő hajlandó hasonló árat fizetni egy 100 000 és egy 200 000 kilométeres Fabiáért, de nem gyártottam hozzá különösebb elméletet, hiszen első gazdás, itthoni autó lévén nem gondoltam, hogy valaki elköveti azt a kamikáze akciót, hogy órát teker. Hát, tévedtem.

Ma reggel böngészve a legnagyobb magyar használt autós portál kínálatát, visszaköszön az egyik egyen ezüst Skoda hirdetése. A rendszám gondosan le volt takarva, vidéki kereskedés, autó képeken szépen kiglancolva, kormány újrabőrözve óraállás: 85 000. Úgy tudtam, hogy a korábbi tulajdonos flottás cég az összes keveset futott autót értékesítette, de azért kicsit hűtöttem magam, mielőtt a hirdetés láttán eldurranni engedtem az agyam. Gyorsan felhívtam a kereskedőt, szokásos kérdésekre szokásos válaszok, természetesen magyarországi, leinformálható, tökéletes gyönyörű újszerű stb. állapotú makulátlan autó. Elkértem a rendszámot, meg is kaptam. Következő hívásom rögtön a flottás cég igen segítőkész alkalmazottjához irányult, aki kikeresve az adásvételit közölte, hogy ezt az autót ők 150 000 kilométer fölötti óraállással adták el a kereskedőnek. Az alábbi lementett hirdetésnél meg lehet tekinteni, mi lett belőle:

Forrás: hasznaltauto.hu

Őszintén szólva megdöbbentett a dolog. A felvezetésben írt eseteknél nem kapja fel az ember a fejét, mindennapos történetek. De egy első tulajos, szervizelt, tökéletesen lekövethető autónál, amit minden mezei vásárló egy telefonnal le tud ellenőriztetni, hogy merik ezt megcsinálni? Mit remélnek? Hogy lesz egy jóhiszemű szerencsétlen, aki úgysem néz utána, és azt majd jól hülyének lehet nézni? Nem értem. Tényleg azt hittem, hogy ezeknek az időnek már lassan vége. Főleg úgy, hogy büntetőjogi következményei is lehetnek egy ennyire egyértelmű esetnek. Szervizkönyvet gondolom kidobták a kukába. Pedig egy egyébként normális autóról beszélünk, csak éppen nem annyiért kellene árulni, amennyiért a fele annyit futott autókat lehetett eladni. Tanulság? Minden esetben járjunk utána egy-két telefonnal a valós történetnek. Szervizkönyv vagy szervizszámla nélkül ne vegyünk autót, vagy ha veszünk, olyan áron, hogy az "reális" legyen, azaz gondoljunk arra, hogy nem feltétlenül egyezik az óraállás a valósággal.

Várkonyi Gábor, autóvásárlási tanácsadó