"Itt teljesen hülyék az emberek. Az egyik autós megállt előttem a körúton elakadásjelzővel és kiszállt, hogy rendesen le tudjon fényképezni" - mondja Bernd, a sofőr. Bernd egy 16 méteres luxusteherautót vezet egy hatalmas, buborékszerű pilótafülkében, másfél méteres magasságban, úgyhogy nem biztos, hogy az emberekkel van a baj, hogy megnézik.
Összesen öt Marchi Mobile van a világon, ebből, az újabb modellből mindössze három. Ebből gurult most az egyik a német gyártó központjából Budapestre, hogy a magyar Forbes magazin kiállítóterme legyen egy konferencián. A hátsó tér ugyanis tripla akkora, mint amekkorának tűnik, pedig eleve nem tűnik picinek. Az oldalfalakat teleszkópok mindkét irányba még két méterrel kiljebb tolják, amikor a Marchi beáll valahova. A rakparti parkolóban nem is volt elég hely, hogy megnézzük, ez hogyan fest, hiszen azt csak két turistabuszra tervezték.
Persze nem csak guruló kiállítóterem van: luxuskivetelű tárgyalóbusz (vagy inkább konferenciabusz) és lakóbusz ugyanígy rendelhető. Az opciók 100 000 euróról indulnak, nem véletlen, hogy ritkán élnek a lehetőséggel, inkább az a furcsa, hogy volt már, aki megtette.
"Szörnyű vezetni. Egyszerűen szörnyű" - mondja Bernd, aztán a fotós kollégának is elismétli, és miután beülök mellé a Műegyetemtől a Nyugati pályaudvarig tartó részre, én is elhiszem. A kabin maga még gyönyörű - plüss falak, bőrbevonatú kormány és székek és egy elég puritán műszerfal.
A motorhang viszont már egy az egyben teherautóé. A rakpartról a harmadik feljáró az első, amin fel tudunk jönni, mert a Marchi nem venné be a többi kanyart. Egy egyszerű U-fordulóhoz fél Budát fel kell használnunk. A pilótagömbnek ráadásul hiába üveg még az alja is, így is van jó másfél méter holttér közvetlenül a busz előtt, ahol gond nélkül elférne egy kisebb fényképezgető iskoláscsoport.
Merthogy feltűnőnek viszont feltűnő jelenség a Marchi, ami mintha egy cápa, egy üveggolyó és egy nagyon nagy doboz közös gyereke volna. Járókelő, szembejövő, előttünk haladó autó, utasok a három sávval arrébb araszoló buszon - gyakorlatilag mindenki folyamatosan fényképez vagy videózik. Természetesen az elsőbbség is automatikus, és egy rakás középkorú sofőr integet reflexből kisgyerekként. Lehet, hogy szívás vele parkolni, de biztos nem Berndé a legrosszabb meló a világon.
szöveg Pál Zsombor, fotó Egyed Péter
