Átküzdi magát a sáron, a sportos múlttal is rendelkező benzinmotor lomha, de jól fogyaszt, két gyerekkel kényelmes, a szomszéd meg irigykedni fog, még ha nyikorognak is a hátsóajtói. Az S-Cross végleg a földbe döngöli a Suzukiról korábban kialakult gagyiautó-képet, bárkivel felveszi a versenyt, sajnos árban is. Ettől még pazar autó a kicsit terepjárós, kicsit kombis, de leginkább szabadidőautós S-Cross, amelynél csak azt nem tudni, miért van ott az SX4 a nevében. Egy olvasói apukateszt következik.

Ahogy olvasom a Suzuki SX 4 S-Cross reklámanyagát, olyan érzésem van, hogy ez a világ legszebb, legjobb, leggyorsabb, legnagyobb és legstílusosabb autója egyben, hülye, aki nem ezt veszi meg - persze hasonlóan próbálnak, vagy próbáltak meg eladni egy Trabantot, vagy éppen Mercedest, nyilván nagyon fontos az előnyök kihangsúlyozása. Egy új Trabantnál is leírhatták anno, hogy könnyű a súlya, praktikus, kézre álló váltója van, alacsony a fogyasztása, a kombinak nagy a csomagtere, egyszerű a javítása, arról persze nem kell szólni, hogy kartonpapírból van, és baromi kényelmetlen.

Három az egyben?

Minden nézőpont kérdése, az S-Crossról például a gyártó marketing és pr részlege így vélekedik. "Az S-Cross újító szemléletet, dinamizmust és egyedi stílust képvisel azok számára is, akik prémium kategóriát keresnek. Ötvözi mindazt, amit egy elegáns városi terepjáró, egy kombi és egy családi szabadidőautó adhat." De vajon tényleg?

Az S-Cross a nevében még SX4, pedig ha közelről megnézzük, sok köze már nincsen az elődhöz. A négykerékhajtású SX4-nél 15 centivel hosszabb, 10 centivel szélesebb, gumimérettől függően 2-3 centivel alacsonyabb, de ami nagyon fontos, a tengelytáv 10 centiméterrel nagyobb. Az sem mellékes tény, hogy 270-ről 430 literre nőtt a csomagtér, így már elfogadható nagyságú hely jut a csomagoknak.

Hozzám egy 1.6 benzines Elegance Plus (GLX napfénytetővel felszerelt) négykerékhajtású, start-stop rendszerrel futó S-Cross került, amelynek a cserekampányos - javasolt - kiskereskedelmi ára 6,895 millió. A neten böngészve ilyen árral nem találkoztam, bár az első helyen kidobott kereskedőnél, a Suzuki Tafáknál egy ugyanilyen autóért relatíve nem sokkal többet, 7,1 milliót kérnek, kiemelve, hogy a hivatalos listaár 8 millió forint. Ugyanitt egy szintén GLX-felszereltségű, előző generációs és kifutóban lévő SX4 négykerékhajtással 4,571-ért vihető haza, a különbség tetemes, de értékarányos. Arról nem beszélve, hogy 4,49-ért a "fapados", kétkerékmeghajtású S-Cross is elérhető többek között klímával, hét légzsákkal, ABS/ESP/Isofixszel.

Honnan van ez a szép autó?

Míg egy SX4-gyel feltűnés nélkül el lehet autózgatni, az S-Cross-szal lehetetlen úgy elmenni a szomszédok előtt, hogy ne jöjjenek oda, megkérdezve, hogy honnan van ez a szép autó, mutassuk csak meg közelebbről is. Ez pedig jó jel. Nem csoda, hogy vonzza a tekintetet ez a legfelszereltebb példány, a vagány vonalvezetésű, fekete metálfényezésű autón jól mutatnak a csillogó krómcsíkok, szépek a 17 colos szürke alufelnire szerelt kerekek, egy vadásztalálkozón ugyanúgy büszkén meg lehet jelenni vele, mint színházban vagy sokéves osztálytalálkozón.

De hogy egyben lenne terepjáró, kombi és családi szabadidőautó? Nézzük az elsőt! Az All Grip nevű összkerékhajtás-rendszer - a gyár szerint - az aktuális út- és időjárási viszonyokhoz igazítja a jármű beállításait. A sebességváltó alatt négy mód közül lehet választani, az automata elvileg magától teszi a dolgát, ha jobbra fordítjuk, sport fokozatban kapunk egy kis hátba veregetést az autótól, balra a hó és sár módban megnövelt tapadással segíti a vezetőt az autó, a lock üzemmód pedig állandó nyomatékátvitelt biztosít minden kerékhez.

A jó kis esős időben nem volt nehéz saras terepet találni, a Szada és Veresegyház közötti földúton jó 40 centis pocsolyákban tesztelve a lock módot elégedetten csettintettünk, hogy terepen is helytáll az autó, könnyedén kijött a legmélyebb sárgödörből is. Sajnos a hasmagasságot nem emelték meg eléggé az autón, így fordulhatott elő, hogy gödörbe menet az első parkolássegítő egyfolytában csipogott, nyilván úgy érzékelte, hogy az autó nemsokára nekimegy valaminek, pedig erről nem volt szó.

Gyorsan jegyezzük meg, hogy ezek az extrák (kiegészülve még tucatnyival) csak ebben a 7 milliós verzióban vannak jelen. Amikor elmentünk a sárt lemosni, mit ad isten, a mosónál épp egy alapverziós S-Cross-tulajdonos mellé vetett a sors. "Két gyerekkel elférünk benne kényelmesen, a csomagtartó is elég nagy, az ülések kényelmesek, az SX4-hez képest nagy a minőségi ugrás, nekem bejön ez az autó" - mondja a veresegyházi tulajdonos, miután lecsapatta nagynyomású mosóval az autóját.

"Négy és fél millió volt, minden oké, bár egy dolog nem tetszik nekem. 1,6-os benzines motorral vettem, és arra számítottam, hogy jól fog húzni a 120 lovas autó, pedig nem, előzéskor vissza kell kapcsolnom és szinte izgulnom kell. Gondolom, visszafogták a motort, hogy teljesíthesse az Euro 6-os normákat, na, majd ha lesz rá pénzem, kicsit megtuningoltatom, úgy tudom, 150-160 lóerőig fel lehetne nyomni büntetlenül. Nem is értem, hogy lehet ugyanez a motor a Sport Swiftben."

Elvesznek a lóerők

Valóban, nekünk sem tűnt versenyautónak az S-Cross az egyhatossal, inkább arra tippeltünk volna, hogy egy 90-95 lóerős motor van benne, a saját 106 lovas Megane kombink jóval sportosabbnak hat ehhez képest (igaz, más, dízeles karakterisztikával, kétezres fordulattól kitörve). A sport fokozat segít egy cseppet, feljebb nyomja a fordulatot és a kormány még közvetlenebbnek érződik.

A motorhoz, mondjuk, lehet, nem érdemes hozzápiszkálni, ha szeretnénk alacsonyan tartani a fogyasztást, a gyár városon kívül 5,vegyes üzemmódban 5,7-5,9, városban pedig 6,8-7-1 liter körüli fogyasztást ígér. Ez hihetőnek tűnik, nálam 7,8-at fogyasztott 100 km-en az autó sárban, sportos fokozatban is kipróbálva. A váltó a már Swiftből megismert, jól kapcsolható, kényelmes ötfokozató (a dízel változat kapott csak hatgangosat), autópályán igencsak jól jönne a hatodik, ami a fogyasztással még további jókat tenne.

Hátul már be kell húzni a nyakakat

A felhasznált anyagok és az illesztések teljesen rendben vannak, a bőrülés és a rengeteg extra prémium minőséget áraszt. Ami a méreteket illeti, három extravékony gyerekülés - mint ahogy a Megane-ban, ugyanígy a S-Crossban is - befér hátulra, de ezzel nem érdemes kísérletezni, az S- semmiképp nem nagycsaládos autó. De nem is nagyemberes, 190 centimmel hátul már nem fértem el rendesen, hiába van hely a térdnek, a plafonba ütköző fej miatt ebben az autóban hosszú távon biztosan nem ülnék hátul.

A másik gyenge pont is hátul található, az ajtó mindkét oldalon nyikorog, pedig a tavaly gyártott tesztautóban még csak 18 ezer km van, igaz, a csikorgáson egy zsírozással könnyel lehet segíteni. Tetszett viszont a két hátsó ülés közt lehajtható, pohártartós könyöktámasz. Ami pedig eme csúcsverzió legnagyobb ütőkártyája, az elektromos mozgatású, dupla üvegű panoráma napfénytető, amely már-már kabriófílinget kölcsönöz az utazók számára, a gyerekek pedig imádják.

Összességében kellemes csalódás az S-Cross, a Suzukiról kialakult, de már régóta múlóban lévő sztereotípiát végleg a földbe döngöli, igazi minőségi termék, ám magas ára miatt ez a verzió biztosan nem lesz népszerű. Akciókkal persze az alapverzió egy magyar számára is megfelelő opció lehet, és 5,1 milliós árával a már négykerekes GL+ is jó vételnek tűnik.

Juha Pál